A 2013-as évet azzal az elhatározással kezdtem, hogy nem élhetem tovább azt az egészségtelen életmódot, amit korábban. 163 centi vagyok és ehhez 78 kg párosult. A hátfájásom állandósult, már csak derékmelegítővel tudtam létezni, a térdem begyulladt, többször kiesett alólam, kórházba kerültem és 3 hétig kezeltek a reumatológián, 80 évesek között...elegem lett.
Nekifutottam több diétának, de talán a Dukan volt az egyetlen, amit hosszabb ideig be tudtam tartani. Egyetlen gond volt vele, hogy utálom a húst és bizony a Dukan diéta, amely arra épül, hogy szinte csak színtiszta fehérjét vigyünk be a szervezetünkbe, megkívánta a rendszeres hús fogyasztást.A diétás shakek sem váltak be, mivel laktózérzékeny vagyok. Talán az egyetlen 0% szénhidrát tartalmú és laktózmentes fehérjepor az
Isobest, de az íze szerintem borzalmas, ráadásul, amikor fogyasztottam, mindig olyan érzésem volt, hogy erősen mérgezem a szervezetem (még akkor is, ha tudom, hogy nincs teljesen így).
Nagynéném 2012-ben kezdett hobbi táplálkozástudományi kutatásokba és ennek hatására rájött, hogy számára nem megfelelő a főtt étel fogyasztása. Nem volt nagyon sok fölösleges kiló rajta, de ami volt, azt is leadta pár hónap alatt, amikor 100%-an nyers vega lett. Februárban, egy közös családi ebéd hatására eldöntöttem, hogy én is követem a példáját.
Nagynénémmel szemben nagyon egyszerű dolgom volt, mert Budapesten házhoz jön a nyers étel, így felváltva rendeltem a
Mannatural étteremtől és a
Nyersétel Akadémiától. Nem olcsó, tényleg nem, viszont - főleg kezdetben - iszonyúan megkönnyíti a dolgunkat. Valójában kb. 3 hónapot lazán megcsináltam így. Alig voltam éhes, ha mégis, akkor valami nyerset ettem, vagy magvat, de legtöbbször nyers édességet. A kilók úgy olvadtak le, hogy egyik pillanatról a másikra elő kellett vennem a 10 évvel ezelőtti ruháimat (szerencsére a kedvenceket a szekrény tetején őriztem, ahogy sok nő, azzal, hogy "egyszer úgyis belefogyok"). A szüleim, akik korábban folyamatosan szidtak a súlyom miatt, most elkezdtek azon aggódni mi lesz velem, mert túl sovány vagyok, hogy az én vércsoportommal ennem kellene húst is...stb.
Nyárra elértem a 61 kg-ot.
Azért közben jöttek a depis dolgok is. A szekrényemet megtöltő ezer kincs (a Hádából) mind leesett rólam, ami persze jó volt, mégis hiányoltam a megszokott nyári cuccaim...aztán jött a fagyi szezon. Gondoltam majd a Norbis fagyikkal átvészelem a meleget, de olyan magas a laktóztartalmuk, hogy sajnos le kellett mondanom róluk. Elkezdtem kihágni. Elkezdtem mást is enni...amitől lelkiismeret furdalásom lett, ami csúnya dolgokhoz vezetett...az egész egyre lejjebb és lejjebb sodort. Kezdtem megérteni a bulimiás lányokat.
Jelenleg hús kivételével mindent eszem. Rengeteg édességet és főleg rengeteg szemét kaját, azzal a jelszóval, hogy "ez az utolsó chips, pattogatott kukorica, zsírban sült krumpli, csoki...stb". A sok nyers étel, amit megrendeltem, vagy a saláták zacskószámra megromlanak és a kukában végzik. A súlyom ugyan nem sokat változott, jelenleg 63-64 kg vagyok, de én látom, érzem a változást.
Még 1,5 napom van ebből az évből és nem térhetek vissza a kezdetekhez. Hiába tudom mi a helyes út számomra, iszonyú nehéz visszatérni, újra belevágni, erősnek lenni....ha fáradt, vagy szomorú vagyok, nem az ételhez nyúlni, édességet magamba tömni, leszedni a fáról a szaloncukrot úgy, hogy nem eszem belőle...mint a tanulás. Beadandót írni játék, vagy filmezés helyett....
Még 1,5 nap, hogy erőt gyűjtsek.
A cél, hogy májusra, a tesóm esküvőjére 55kg legyek.Persze a kg csak egy szám, mégis ez mutatja mennyire tudom betartani a 100% nyers étkezést.
