Már 2016 van és bizony a csodás álomalak, a dögös rucik már a múltté. 77 kg vagyok, azaz a túlsúlyos felső határán.
Az Ön BMI értéke: 28.9
Nyilván adódik a kérdés, hogy "hogyan", de erre egyszerű a válasz: csoki, keksz, semmi mozgás, este nass, szénhidrát, csoki, pizza, kenyér, még csoki, tejeskávé, juice, gumicukor, ülés, semmi mozgás, evés, evés, evés, cukorka. Nem nagy művészet elhízni az az igazság. És milyen fura, mert rettentően hiányzik az az ízvilág. Saláta mangó ecettel és dióolajjal. Az avokádó krémessége. Az isteni turmixok. Kókusztej eperrel. Kesuhab. De milyen egyszerű megenni egy melegszendvicset, telenyomni majonézzel, ketchuppel, mustárral, hogy csak úgy folyik le róla. Élvezni a pikáns chips aromáját mártogatóssal. Fáradtan felbontani egy gumicukrot és leöblíteni egy kis colával, vagy ciderrel. Becsipegetni az alkoholos szaloncukrot. Hazafelé beugrani az új, isteni, csúcsszuper cukrászdába, ahol olyan elképesztő a krémes (amit korábban utáltam).
Aztán sírni, hogy fáj, hogy fáradt vagyok, hogy nem bírom, hogy a tenger Desigual ruha, amit akkor vettem, amikor a 12-es ruha is lötyögött rajtam, már rám se jön. És még jobban sírni, amikor már a 14-es sem. Hogy életem szerelmével töltöm végre a szilvesztert és gőzöm sincs milyen ruhában mehetnék, hogy egy olyan nő álljon mellette, akit megérdemel. És igen, butaság már a gondolat is, de én újra az a szép, csinos nő szeretnék lenni, aki fel mer venni egy minit, egy fürdőruhát, akinek nincs denevérkarja, aki leemel egy ruhát és csodásan áll rajta. És nem, ez nem álom, hiszen amikor pár éve belevágtam, elképesztően jól éreztem magam. Egyszerűen muszáj!!!!!
Nem másért, hanem magamért!
És itt nem arról van szó, hogy a sajtó milyen nőt sugároz felénk. Itt arról van szó, hogy 163 centivel, nem lehetek 80 kg. És ne értse félre senki! Ismerek olyat, aki 90 kg és olyan pici mint én, de eszméletlenül dögös. Imádom a stílusát, ahogy öltözik. Szép, vonzó. De én akkor éreztem magam jól, amikor 59-60 kg voltam. Szinte szárnyaltam.
Ahhoz, hogy a megfelelő tápanyagot juttassam be, ne legyek éhes és a család is elégedett legyen, persze újra tanulnom kell. Bújni a cikkeket, blogokat, hogy a január 2-át már egy kész tervvel indítsam.
Hát addig még vár rám pár vacsora, eltüntetendő édesség, forró almásrétes vaniliafagyival, egy Trófeás Szilveszter.